Sátoraljaújhely

A történelmi Zemplén vármegye egykori székhelye - Petőfi Sándor szép megfogalmazása szerint - a "hasonlíthatatlan szépségű Sátor-hegyek" aljában települt. 1261-ben nyert városi kiváltságokat V. István királytól. Szerencsés földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően már a középkorban jelentős fejlődésnek indult.

A világhírű borvidék, Hegyalja részeként fontos kereskedelmi utak vezettek rajta keresztül Oroszország, Lengyelország, Erdély irányába és az ország belseje felé. Jelentős történelmi hagyományokkal rendelkezik: a szomszédságában fekvő Borsiban született II. Rákóczi Ferenc, innen indult politikai pályára Kossuth Lajos. A városból és a közeli Széphalomból irányította Kazinczy Ferenc a magyar nyelv megújítását. Ma az ország legészakibb városa. Lakóinak száma húszezer. Kereskedelmi élete fellendülőben van, az ipari tevékenység nem vált uralkodóvá. A zempléni táj központja szerencsésen megőrizte tiszta levegőjét és természeti környezetét. A fölötte magasodó hegyek vulkáni eredetűek, formájukat az idelátogatók az olaszországi Vezúvéhoz hasonlítják.

A Magyarországon kevés helyen űzhető téli sportoknak valóságos paradicsoma a sátoraljaújhelyi Magas-hegy, ahol sí- és szánkópályák várják vendégeiket, akiknek Magyarország leghosszabb, 1333 méter hosszú ülőszékes felvonója, a libegő is rendelkezésére áll.
A város központja a felvidéki kisvárosok jellegzetes hangulatát őrizte meg. A főtér arculatát a római katolikus nagytemplom, a Kossuth-szobor és a barokk stílusú megyeháza (ma Városháza) határozza meg. A templom és a Kossuth-szobor között álló ún. Nimfás-kútból a hegyekből lefutó forrás vize csörgedezik. Határátkelohely a Szlovák Köztársaság felé.